Minden nemzedék számára vízválasztó a Szentírás tényleges tekintélye és az általa felfedett valóság kérdése.
Ugyanezt talán egyszerűbben is megfogalmazható lenne: „Minden nemzedék számára vízválasztó a Szentírás tekintélye.” A megfogalmazás valóban kissé nyegle, hisz még a vízválasztó szó is magyarázatra szorul: a hegyre lehulló eső és az ott elolvadó hó visszafordíthatatlanul valamelyik tenger felé áramlik. Útja közben valószínűleg sokszor kanyarog ugyan, de már korábban – a vízválasztó hegygerincnél – eldől, melyik tenger irányába veszi majd az irányt.
A vízválasztó témák is ilyenek. E vízválasztó kérdéseknek az emberi értelemre és szívre gyakorolt hatása meghatározza az ember gondolkodásának és érzelmeinek irányát. Esetenként előfordulhatnak ezekben is zavaros kanyarok, mégis egyértelmű, melyik tenger irányába igyekeznek.
Nem minden téma hordoz magában vízválasztó kérdéseket. Számos kérdésben eltérő állásponton vannak az emberek, azonban mégsem kerülnek egyre távolabb egymástól, eltérő tengerek felé igyekezve. A vízválasztó kérdés viszont annyira sarkalatos, olyan mértékben meghatározó, és igen mélyen befolyásoló, hogy a környezeti hasonlóságok és a terepviszonyok hasonlósága ellenére is ellenkező irányba haladhatnak a folyók vízei.
A vízválasztó melléknév jelentésének tisztázása után következzék a Szentírás tekintélye kifejezés magyarázata. A Desiring God hitelvei között megtalálható a Szentírás tekintélyére vonatkozó leírás is:
Istennek a Bibliában kijelentett igéje a legfőbb és a végső tekintély minden egyes állítás igazságtartalmának és helyes voltának vizsgálatakor. A Bibliában nem tárgyalt témák esetén az igazság és helyesség kérdését a Szentírás tanításaival összhangban álló ismérvek alapján szükséges megállapítani.
Meggyőződésünknek a következők adnak alapot:
A Biblia hatvanhat ószövetségi és újszövetségi könyve Isten tévedhetetlen szava, amelyeket Isten szóról-szóra ihletett és az eredeti kéziratok hibátlanok.
Egyszerűbben fogalmazva elmondható, hogy a Szentírás Isten szava és ez azt jelenti, hogy minden tanítása igaz és minden követelése betartandó. Végső tekintély valóság és helyesség tekintetében. Hitünk szerint a Biblia is ugyanezt állítja önmagára vonatkozóan:
„A teljes Írás Istentől ihletett.” (2Tim 3,16)
„… sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek.” (2Pt 1,21)
„Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással […]” (Kor 2,13)
„Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Mt24,35)
„Istennek minden szava színigaz […]” (Péld 30,5)
„… az Írást nem lehet érvénytelenné tenni […]” (Jn 10,35)
Hisszük, hogy ezen állítások igazságtartalma egyértelmű, így bárki értheti azokat – amennyiben Isten megnyitja a szemét, hogy láthassa a valóságot. Ezen álláspontra átfogó magyarázatot és kapcsolódó érveket A Peculiar Glory: How the Christian Scriptures Reveal Their Complete Truthfulness című írásom tartalmaz.
Oka van annak, hogy nem lehet egyszerűen csak annyit mondani: „Minden nemzedék számára vízválasztó téma a Szentírás tekintélye.” Miért adtam hozzá jelzőként a tényleges melléknevet? A mondat ezzel a következőképpen bővül: „Minden nemzedék számára vízválasztó téma a Szentírás tényleges tekintélye […]”. De miért tartottam ezt szükségesnek?
Azért, mert a Szentírás tekintélye önmagában nem vízválasztó. Csak akkor tényleges a tekintélye, ha az örömmel befogadó szívet és megváltozott felfogású elmét eredményez. Bárki mondhatja azt, hogy hisz a Biblia tekintélyében (akár el is fogadhat erre irányuló hitvallást), miközben nem tartja valóságosnak a Bibliában kijelentett valóságot, és nem értékeli azt, amit a Biblia értékesnek mutat be. Amíg nem tekintjük valóságosnak a Bibliában kijelentett valóságot és amíg nem gyönyörködünk abban, amit a Biblia szépnek mond, addig bizonyítgatható ugyan a Biblia tekintélye, de soha nem lesz eredményes, és vízválasztó sem lesz.
Például, a Biblia szerint a keresztények meghaltak (Kol 3,3) és fel is támadtak (Kol 3,1) Krisztusban. Emellett életük „el van rejtve Krisztussal együtt Istenben.” (Kol 3,3) Ezek valóságos állapotok, sok keresztény gondolkodása mégsincs összhangban ezzel a valósággal. Nem tudnának példát hozni a saját életükből arra vonatkozóan, hogy miként vannak ezek jelen az életükben. Így tehát a Biblia az ő elméjükben ténylegesen nem mérvadó.
Ugyanez a helyzet, amikor a Biblia értékekről és szépségről beszél. Pál levele a filippiekhez 3,8 és Máté evangéliuma 13,44 szerint Jézus értékesebb mindannál, ami bármikor is a birtokunkban volt vagy lehet ezen a világon. Mégis, keresztények ezrei Krisztusnál többre értékelnek egyéb dolgokat. Ritkán gondolnak úgy Krisztusra, mint az örömük forrására. Ezzel szemben a filmek, a közösségi média, a sport vagy a politika mindig élénken hat a gondolkodásukra és a beszélgetéseikre.
Ez azért van így, mert számukra a Jézus páratlan szépségéről és értékéről szóló kinyilatkoztatás nem valós tekintély. A Szentírás tekintélye olyan számukra, mint a csomagolópapír: „De gyönyörű ez az ajándék! Nagyon örülök neki!” – azaz tetszik nekik a csomagolópapír, de a csomag tartalmát nem ismerik, esetleg még kellemetlennek vagy jelentéktelennek is tartják.
Ahol nincs egyéni és társadalmi vita arról, hogy a Biblia alapján mi a valóság és mi a helyes, ott a Biblia tekintélyének korábban említett, hatástalan megerősítése könnyen észrevétlen marad. Gyakran tulajdonítanak tekintélyt a Bibliának, sőt ideig-óráig még a társadalmi és az egyéni külső erkölcsi viselkedési formák is egyeznek a bibliai mintákkal. Azaz, minden halad a maga útján, mintha a Bibliának valóban tényleges tekintélye lenne az életre vonatkozóan. Ám ez koránt sincs így.
Ez akkor látszik meg, amikor elérkezünk egy kulturális gyulladásponthoz – például vita formájában. Bűnös-e a homoszexuális életmódot gyakorló személy? Ha bűnbánat nélkül vétkezik, vajon bejut-e a mennyek országába? (Kor 6,9-10) Ha a társadalom létrehoz egy olyan kategóriát, mint azonos neműek „házassága”, akkor az valóban házasság-e? (Ef 5,31-32) Vajon „természetes” vagy „természetellenes” az azonos neműek közötti nemi aktus? (Róma 1,26-27) Vajon kizárólag egy férfi és egy nő közötti házasság gyönyörű, illetve kizárólag ez jelképezi Krisztus és az egyház kapcsolatát?
Az ilyen pillanatokban, a kulturális gyulladáspont hatására (ami nagyon is személyesen érinthet embereket) kiderül a Biblia tekintélyének hatékonysága. Vajon a Biblia tekintélye örömmel befogadó szívet és megújult gondolkodású elmét eredményez vagy sem? Átalakulást eredményezett a valóság és a helyesség megítélésében? Esetleg a Biblia tekintélye egyszerűen csomagolópapír maradt a kevésbé tetszetős tanok esetében?
Röviden tehát: „Minden nemzedék számára vízválasztó téma a Szentírás tényleges tekintélye.” Ugyanakkor a cikk legelején még ennél is hosszabban fogalmaztam, mivel tovább bővítettem a mondatot. Ott azt írtam, hogy: „Minden nemzedék számára vízválasztó téma a Szentírás tényleges tekintélye és az általa felfedett valóság kérdése.” Elérkezett az idő arra, hogy kivesézzük ez utóbbi szófordulatot is.
A mondat bővítésével az volt a célom, hogy felhívjam a figyelmet: a tekintély önmagában nem tudja kiváltani a korábban említett eredményeket. A tekintélyt hordozó tanítás eredményeként felszínre jutó dolgok alakítják át a valóság érzékelését és a szépség élvezetét. Isten Lelke eredményezi azt, hogy a valóságot valósan szemléljük és a szépet szépnek lássuk. A tekintély vonzza ugyan a figyelmet, de nem tudja átformálni a szívet.
Nem a tekintély miatt válnak valóságossá és széppé bennünk a Szentírás tanításai és az általa felfedett valóság. Az elme és a szív nem így működnek. Tekintéllyel rá lehet venni egy gyereket a zöldségfélék megevésére, de azok szeretetére már nem lehet, mert a tekintély ilyenre nem képes. A tekintély az asztalnál tarthatja a gyereket, még az ízlés dolgában is utasíthat, de parancsra nem lehet ízlést kialakítani.
A tekintély önmagában képes a valóságot kijelenteni, de nem képes arra kényszeríteni, hogy azt lássa is az ember. Előfordulhat, hogy valaki bizonygatja a Biblia tekintélyét – hisz ezt várják el tőle –, de közben a gondolkodása és szíve vágyai nem alakultak át oly módon, hogy valóságosnak lássa a Biblia által valóságosnak bemutatottakat és örömmel fogadja a Biblia áltat szépnek mondottakat.
Az elme és a szív átformálódása nem pusztán a tekintélynek való engedelmesség által, hanem a látás és az ízlelés isteni ajándéka révén is történik. Új szemekre van szükségünk ahhoz, hogy a Bibliában kijelentett valóságot igaznak és valóságosnak lássuk. Valamint új ízlelés szükségeltetik ahhoz, hogy megízlelhessük a Biblia által szépnek és édesnek mondottakat.
A Biblia például szépségesnek mondja azt, amikor a feleség úgy engedelmeskedik a férjének, ahogy az egyház engedelmeskedik Krisztusnak (Ef 5,24), illetve amikor a férj úgy szereti a feleségét, ahogy Krisztus szerette az egyházat (Ef 5,25). Ez valóság! De ha az elme ezt nem képes meglátni és a szív nem képes ezt szeretni, akkor semmilyen tekintély nem tudja ezt valóságossá és széppé változtatni. A tekintély ugyanis nem így működik.
Lehet a tekintélyt bizonygatni, de önmagában ez nem lesz hatásos. Akkor lesz hatásos, ha a Lélek által valósággá válik: azaz, amikor a valóságot valósnak látja az ember és a szépet szépnek érzi – a borzalmasat pedig borzalmasnak, hogy teljes legyen a sor.
A Szentírás tekintélyének bizonyítása alapvető fontosságú, de önmagában nem elegendő. Isten Lelke a Bibliában foglalt valóság igaz voltának és szépségének kinyilatkoztatásával új látásmódot és új ízlelést hoz létre. Így látjuk és ízleljük mindazt, amit a Biblia valóságosnak és szépnek mutat be. A Lélek ezt a Szentírás igéi által teszi. És miközben ezt teszi, a tekintély ténylegessé és hatékonnyá válik – szétválasztva az adott nemzedéket Isten igéjének vízválasztójánál.
A szerző, John Piper a Desiring God alapítója és oktatója és a Bethlehem College & Seminary rektora, aki harminchárom éven keresztül szolgált lelkipásztorként a minneapolisi Bethlehem baptista gyülekezetben. Ötvennél is több könyv szerzője, beleértve a Desiring God: Meditations of a Christian Hedonist, és a Come, Lord Jesus című könyveket.
