Eredeti cím: Must Baptism Precede Membership? Of course!
Írta: Jonathan Leeman
Fordította: Sipos Edina
Jonathan (@JonathanLeeman) a 9Marks könyvsorozat, valamint a 9Marks Journal szerkesztője, egyúttal számos, az egyházzal kapcsolatos könyv szerzője. Mióta elhívást kapott a szolgálatra, a Southern Seminary mesterképzésén teológiai diplomát szerzett, a Wales-i Egyetemen pedig egyháztanból doktorált. Feleségével és négy lányával a marylandi Cheverly-ben él, ahol elöljáróként szolgál a helyi baptista gyülekezetben.
Be kell-e merítkeznünk ahhoz, hogy egy gyülekezet tagjává válhassunk? Sok – nálam a történelemben sokkal járatosabb – embertől hallottam, hogy immár 2000 éve szinte minden keresztény hagyomány igennel válaszolt erre a kérdésre, és csak mostanában kezdtek el erről többen másként vélekedni.
A történelmi példák száma önmagában is meggyőző, és az sem árt, ha végiggondoljuk, hogy mi a gyülekezet és mi a gyülekezeti tagság – ezekről két korábbi posztban írtam. De ahhoz, hogy megértsük a bemerítés és tagság közötti összefüggést, végső soron azt kell végiggondolnunk, hogy mi a bemerítés célja. Ehhez kezdjük egy történettel.
Adjuk a történetünknek azt a címet, hogy Kell-e csapatmezt hordanunk ahhoz, hogy a csapatban játszhassunk?
Játékos: „Feri bá, a csapat tulajdonosa most szerződtetett. Készen állok a játékra.”
Edző: „Nagyszerű. Akkor vedd fel a mezt, és irány a pálya!”
Játékos: „Egy pillanat. Még nem érezném magam komfortosan a mezben. Ezt egy kicsit elodáznám. Talán játszhatnék egy pár meccset, aztán megfontolnám a mezviselést.”
Edző: „Nos, ez nem így megy. Fel kell venned a mezt, ha pályára szeretnél lépni. Hiszen innen tudja mindenki, hogy kinek a színeiben játszol.”
Játékos: „Ez egy vicc. Azt beismerem, hogy a szabályzat említi a mezviselést, azt viszont sehol sem mondja ki, hogy mezt KELL viselnem, MIELŐTT először pályára lépnék…”
Edző: Aha. Nos, igazad van. A szabályzat nem mondja ki, hogy először be kell merítkezni, és csak utána lehet tag az illető. Talán egyáltalán nem kellene megkövetelnünk a csapattagjainktól, hogy mezt viseljenek. Lesz, aki visel, lesz, aki nem. És ez persze egyáltalán nem kelt majd zavart.”
Játékos: „Ön most gúnyolódik velem.”
Edző: „Igen, de finoman teszem. Nézd, a szabályzat kerek-perec előírja, hogy a játékosoknak mezt kell viselniük. Azt nem részletezi, hogy az első meccs előtt vagy után. Azt írja elő, hogy viselniük kell. A lényeg pedig az, hogy az első pillanattól kezdve rajtad kell, hogy legyen, hiszen innen tudja mindenki, hogy melyik csapat színeiben játszol. Ezért kell ez a kis szertartás.”
Játékos: „Oké, értem. De még nem mondtam el a második érvemet.”
Edző: „Ami mi is pontosan?”
Játékos: „A második dolog az, hogy szerintem Ön még mindig egy kicsit törvényeskedő velem. Mégiscsak egy csapattag vagyok. A tulajdonos szerződtetett. Nincs szükségem a mezre ahhoz, hogy bizonyítsam: a csapat tagja vagyok. Az üzletet már nyélbe ütöttük. Úgyhogy most szeretnék pályára lépni, és azt gondolom, hogy akkor játszom a legjobban, ha a megszokott tréningnadrágom van rajtam.”
Edző: „Igen, a tulajdonos valóban szerződtetett – ettől lettél a csapat tagja. Örülök a döntésének. De a szabályzatot is ő írta, és ebben az áll, hogy mindegyik játékosnak mezt kell viselnie. Ő rám bízta, hogy ennek a szabálynak érvényt szerezzek. Szóval, fel a mezzel!”
(Függöny bezárul.)
Ugye érthető a példázatom? Kezdjük a bemerítéssel. Ez is olyan, mint a csapatmez. Ha „felvesszük”, azzal nyilvánosan is azonosulunk a Szentháromsággal. Erről beszél Jézus, amikor azt mondja, hogy az Atya, Fiú, Szentlélek „nevébe” merítkezünk be. Amikor bemerítkezel, azzal azt mondod, hogy „Én velük vagyok.” Felveszed a csapatmezt.
Mi a gyülekezeti tagság? Lényegében ugyanaz. Ezzel kinyilvánítjuk, hogy Krisztus országához és az Ő anyaszentegyházához tartozunk. Hogyan nyilváníthatja ezt ki egy gyülekezet? A bemerítés (és az úrvacsora) révén.
Nézd meg a gyülekezetem tagnyilvántartását! Itt megtalálsz mindenkit, akiért közösen felelősséget vállaltunk, hogy ő Krisztus világméretű testének a tagja. Felelősséget vállaltunk azért, hogy kinyilvánítsuk: ezen a rövid listán szereplő összes név „Krisztus gyülekezete”, minden egyes alkalommal, amikor bemerítünk embereket, és úrvacsorát veszünk.
Tehát előbb jön a bemerítés és utána a tagság? Igen. Sőt, azt is mondhatnám, hát persze! Feltételezem, hogy előfordul olyan rendkívüli helyzet, amikor ez a sorrend egy pár hétre felcserélődik. A helyes sorrend önmagában véve nem ontológiai szempontból szükségszerű, és nem üdvösség kérdése, de általánosságban véve a bemerítés történik előbb, ezen dolgok természeténél fogva. A bemerítés (és az úrvacsora) az a mechanizmus, amit Jézus azért adott, hogy ezzel kinyilvánítsuk, hogy az illető az Ő testének a tagja lett, és ez valós emberekkel történik, valós helyen, a gyülekezeti összejövetelen.
