Eredeti cím: What Is Church Membership?
Írta: Jonathan Leeman
Fordította: Sipos Edina
Legutóbbi cikkemben arra a kérdésre válaszoltam, hogy mi a gyülekezet. Ez pedig egyenesen a következő kérdéshez vezet: mi a gyülekezeti tagság?
A gyülekezeti tagsággal kinyilvánítjuk, hogy Krisztus országának állampolgárai vagyunk. Ez egy útlevél. Egyfajta bejelentés, amit Krisztus országának sajtónyilvánossága előtt teszünk. Kijelentjük, hogy a hitét megvalló személy Krisztus hivatalos, okleveles, regisztrált, hiteles képviselője.
Ha ennél még konkrétabban szeretnénk megfogalmazni, akkor ez egy formális kapcsolat a gyülekezet és azon keresztény között, akit a közösség a tanítványi kapcsolat révén ebben megerősít, és akire ilyen módon vigyáz, míg a keresztény a tanítványságát engedelmesen, a gyülekezet gondoskodásában éli meg.
Figyeljük meg, ahogyan több tényező is egyidejűleg jelen van e területen:
A gyülekezet ezzel kimondja: „Elismerjük és érvényesnek tartjuk azt, ahogyan gyakorlod a hitedet, azt, hogy bemerítkeztél, és Krisztus tanítványa vagy. Ezért nyilvánosan megerősítjük és elismerjük a nemzetek előtt, hogy Krisztusé vagy, és a közösségünk vigyáz rád.” Az illető pedig lényegében a következőt mondja a gyülekezetnek: „Amennyiben egy hűséges, evangéliumot hirdető gyülekezetnek ismerlek meg benneteket, a jelenlétemet és a tanítványságomat vigyázó szereteteteknek rendelem alá.”
A gyülekezeti tagság mércéje ne legyen se több, se kevesebb, mint a kereszténység mércéje – egy kivétellel. A keresztény ember az, aki megtért a bűneiből, és hitt – az ilyen embert erősítse meg a gyülekezet a tagságában. Az egyetlen további követelmény a bemerítés. A gyülekezet tagjainak be kell merítkezniük. Ezt látjuk egyhangúlag az Újszövetségben. Péter így szólt a jeruzsálemi tömeghez: „Térjetek meg és merítkezzetek be (…)” (ApCsel 2,38). Amikor Pál a római gyülekezetnek ír, egyszerűen feltételezi, hogy akik a gyülekezethez tartoznak, mind bemerítkeztek (Róma 6,1-3). (A bemerítés szükségszerűségével tovább foglalkozom majd egy következő cikkemben.)
A gyülekezeti tagság tehát nem „további követelményekről” szól, hanem egy olyan gyülekezetről, ami konkrét felelősséget vállal a keresztény emberért, a keresztény pedig a gyülekezetért. Arról szól, hogy „magunkra öltjük”, „megtestesítjük”, „megéljük”, konkréttá tesszük a tagságunkat Krisztus világméretű testében. A gyülekezet és a tagok egysége bizonyos értelemben hasonlít a házasságkötéskor elhangzó igenhez, ezért is utalunk a gyülekezeti tagságra úgy, mint egy „szövetségre”.
Az igaz, hogy a döntést meg kell hoznunk, hogy csatlakozunk egy gyülekezethez, ettől azonban a gyülekezet nem válik önkéntes szervezetté. Amikor valaki Krisztus mellett dönt, nincs más választása, mint hogy csatlakozik egy gyülekezethez.
A cikk nem a Gyülekezeti tagság című könyvből egy kivonat, hanem a Gyülekezeti fegyelem: Hogyan védi az egyház Jézus nevét? (Crossway, 2012) című műből. Az először idézett könyvben hosszabban foglalkozom a témával.
Honnan tudhatja a világ, ki képviseli Jézust?
MIÉRT KELLENE GYÜLEKEZETHEZ CSATLAKOZNUNK?
Fontos, ám gyakran elhanyagolt része keresztény életünknek, hogy egy gyülekezet aktív tagjává váljunk. A mai trendnek megfelelően azonban sokan kerülik az intézményesített vallásgyakorlást, és nem szívesen kötelezik el magukat. Jonathan Leeman egyenes, szókimondó stílusban fejtegeti a gyülekezeti tagság fogalmát és jelentőségét. Kellő tisztelettel közelít a gyülekezet témaköréhez, és meggyőző érvekkel támasztja alá, miért fontos a hívők közösségéhez tartoznunk.
