Eredeti cím: Seize the Morning
Írta: David Mathias
Fordította: Sipos Edina
Lehet-e annál fontosabb szokásunk, mint hogy a lelkünket rendszeresen Isten hangjának hallótávolságába helyezzük? Alapvető, kikerülhetetlen, természetes szükségleteink mellett, mint amilyen a lélegzetvétel, a táplálkozás vagy az alvás, van egy olyan természetfeletti szokásunk, amely minden más, a lelki életünket, egészségünket és növekedésünket meghatározó szokásunk forrása az új évben: az, hogy halljuk Isten hangját az Ő igéjén keresztül.
Isten kegyelmének köszönhetően a keresztény életünket segítő legfontosabb eszköze az Ő igéje, amit az evangéliumban és a Szentírásban adott nekünk. Az, hogy – Krisztus miatt – Isten meghallgatja imádságainkat, természetesen fakad abból, hogy kijelentette magát a megtestesült és írott Igében. Az, hogy az Ő testének részei lehetünk a gyülekezeti közösségben, egy olyan valóság, amit Isten igéje teremtett meg és tart fenn. Bármennyire létfontosságú az ima és a közösség gyakorlása, a lelki élet teljessége, valamint a lelki egészség és növekedés – csakúgy, mint a teremtés – Isten igéjével kezdődik (1Mózes 1,3).
Nincsen annál helyénvalóbb, mint az újév minden napját Isten igéjével indítani.
A Bibliában nem látunk semmilyen parancsot arra vonatkozóan, hogy tartsunk csendességet, és arra sem, hogy a bibliaolvasásra reggelenként kellene sort kerítenünk. Mi több, az, hogy keresztények a saját Bibliájukat olvassák, egy meglehetősen új jelenség az egyháztörténetben. Így az újév kezdetén elsősorban nem egy kötelességről, mint inkább egy lehetőségről beszélünk.
Egy keresztény számára az, hogy a lelkét következetesen Isten hangjának hallótávolságába helyezi az Ő igéjén keresztül, ugyanolyan alapvető szükséglet, mint az alvás, a táplálkozás vagy akár a lélegzetvétel. Megváltónk, aki teljesen emberré lett, az 5Mózes 8,3-at idézve maga mondta, hogy „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (Máté 4,4) Ha Jézusnak a mindennapi földi élethez szüksége volt az Atya kijelentett igéjére, mennyivel inkább szükségük van erre elbukott testvéreinek?
Péter apostol levelében kétszer is arra biztatja az olvasóit, hogy növekedjenek. Második alkalommal a hozzájuk intézett utolsó szavaiban, második levele utolsó igeversében:
„Ti tehát, szeretteim, … vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” (2Péter 3,17-18)
Először is vegyük észre, hogy két alternatíva van: Péter „szeretett” testvérei vagy elsodródnak és elveszítik biztos meggyőződésüket (17. vers), vagy növekednek Krisztus kegyelmében és ismeretében (18. vers). A stagnálás nem alternatíva. A keresztény életben nincs semlegesség, sem a múltban, sem az újévben. Vagy visszaesünk, vagy fejlődünk a hitben. Vagy elveszítjük a stabilitásunkat, vagy érettebbé válunk. Vagy zsugorodunk, vagy növekszünk.
A legfontosabb kérdés az újév elején tehát az, hogy mindezt hogyan valósíthatjuk meg? Növekedni akarunk, nemde? Nem akarunk visszafejlődni, visszaesni, elsodródni vagy elveszíteni biztos meggyőződésünket, stabilitásunkat. Sőt, növekedni akarunk Krisztus kegyelmében és Isten ismeretében (Kolossé 1,10). És egyre jobban szeretnénk Őt megismerni (János 17,3; Filippi 3,10). Péter elmondja nekünk, hogy hogyan növekedhetünk ebben az évben.
Péter két levelében mindössze egyszer fordul még elő a növekedni ige: „Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr.” (1Péter 2,1-3)
Az üdvösség ebben az esetben nem olyasvalami, amit Péter olvasói már elértek (ellentétben az Efezus 2,5.8 olvasóival) – ehhez, az egészséges, igaz hívők felnőnek. Pál is erről beszél a Filippi 2,12-ben, ahol nem arra int bennünket, hogy dolgozzunk az üdvösségünkért, hanem arra, hogy munkáljuk azt félelemmel és rettegéssel. Ez azt jelenti, hogy ez a „hamisítatlan lelki tej”, amit Péter említ, fontos szerepet játszik a végső üdvösségünkben. Mi tehát ez a „hamisítatlan lelki tej”, amit nem csak iszunk, hanem ami iránt sóvárgunk is? És hol ízlelhetjük meg azt, hogy jó az Úr? A nyilvánvaló választ a közvetlenül előtte lévő igeversben találjuk: „Isten élő és maradandó igéje” (1Péter 1,23), „[ez] pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.” (1Péter 1,25)
Másszóval, a lelki élet, egészség és növekedés kulcsa – a hamisítatlan lelki tej – Isten önmagáról szóló kinyilatkoztatása az Ő Igéjében az ihletett próféták által, ami a Fiáról szóló evangéliumban csúcsosodik ki. Erről tesznek tanúbizonyságot az apostolok. az ihletett apostolok tesznek tanúbizonyságot. A hamisítatlan lelki tej, amelynek segítségével a keresztények felnőnek az üdvösséghez, Isten élő és maradandó Igéje a Szentírásban, középpontjában pedig Jézus Krisztus evangéliuma áll.
Amit a napunk első 15-30 percében teszünk, két dologra is rávilágít: egyrészt megmutatja, hogy hol vannak a valódi kincseink, másrészt rávilágít arra, hogy mire irányulnak a vágyaink és döntéseink, amelyek a napunkat és hosszútávon az életünket is meghatározzák. Ezért – habár a Biblia nem írja elő a reggeli csendességet – minden kereszténynek érdemes megfontolnia, hogy a napjait a Szentírással kezdje.
Milyen kezdőlépéseket teszel majd az alábbi javaslatok alapján annak érdekében, hogy újévi fogadalmad a gyakoribb Biblia olvasás legyen az újévben?
Vizsgáld felül a reggeli szokásaidat!
Alexander Hamilton elhíresült mondása az, hogy „Az ember a szokásai rabja”. Ez talán még inkább igaz arra, hogy mivel kezdjük a reggelt. A meglehetősen újkeletű „szokástudomány” segíthet nekünk ebben. Jerome Groopman, Wendy Wood-ot idézve az alábbi gondolatokat fogalmazza meg a szokásokkal kapcsolatban a The New Yorker magazin hasábjain: „az elménkben több különálló, ám egymással összekapcsolódó mechanizmus létezik, amelyek a viselkedésünket irányítják.” Mi azonban csak a döntéshozó képességünknek vagyunk tudatában – ezt a jelenséget hívják „introspektív illúziónak” – és ez lehet az oka annak, hogy túlértékeljük az erejét.
Vagyis mivel tudatos gondolataink csak korlátozott mértékben irányítják a viselkedésünket, és nem meglepő módon a tudatos cselekedeteinknek vagyunk tudatában, ezért hajlamosak vagyunk túlértékelni az akaraterőnket. Az újévi fogadalmak új szokások kialakítása nélkül valószínűleg nem válnak újévi valósággá.
Kezdjük azzal, hogy őszintén felmérjük, mik a jelenlegi szokásaink. Tegyük fel magunknak a kérdést: Mik a reggeli szokásaim? Jellemzően mit teszek a napom első 15-30 percében? Mi a reggeli rutinom a gyakorlatban, és nem az elképzelésem alapján? Mit milyen sorrendben teszek reggelenként?
Mérd fel, hogy mibe kerül ez neked!
Új szokásokat kialakítani nem könnyű. Nem ingyen kapjuk őket. Vannak járulékos költségek. A jelentőséggel bíró új szokások általában nem kapcsolódnak automatikusan a már meglévőkhöz, hanem fel kell váltaniuk azokat. Groopman szerint „a dolog nyitja nem abban rejlik, hogy az akaraterőnket latba vetve felhagyunk egy régi szokással, hanem abban, hogy egy meglévő szokást helyettesítünk egy újjal.” Ami a reggeleidet illeti, hozz tudatos döntést arra vonatkozóan, hogy a megfogható dolgokon változtatsz – ez utána a tudatalattit is vezérli majd. Tedd fel tehát magadnak a kérdést, hogy hogyan tudsz Isten igéjében elmélyedni a nap első perceiben? Mit lehet későbbre halasztani, vagy teljesen elengedni ahhoz, hogy teret kapjon az, ami igazán fontos?
Állíts akadályt a rossznak!
Miután azonosítottad azokat a rossz szokásokat, amik miatt nem tudsz a fontosabb dolgokra koncentrálni, készíts konkrét tervet ellenük. Tegyél az ellen a rossz szokásod ellen, hogy úgy nézel rá az e-mailjeidre, hogy közben az sms-ek vagy értesítések elvonják a figyelmedet, vagy éppen bekapcsolod a tévét, vagy valami kevésbé fontosat olvasol.Alakítsd úgy, hogy ez kényelmetlen legyen számodra! Tegyél lépéseket arra, hogy eltávolíts mindent, vagy tartózkodj mindattól, ami távol tart a Bibliától!
Kezdeményezd a jót!
A Bibliaolvasás nem egy feladat, és semmi hasznod nem származik abból, ha kellemetlen élménnyé teszed ezt saját magadnak. Találj egy hívogató helyet, és valamilyen kellemes háttérzenével vagy éppen teljes csenddel segíts megfelelő hangulatot teremteni. Jutalmazd meg magad a józan ész határain belül, szilárdítsd meg azt a szokást, hogy a reggel első perceiben Isten igéjére figyelsz. Azzal, hogy ezt tesszük, az “ízlelőbimbóinkat” finomítjuk, ezzel még jobban érezzük és élvezzük Isten jóságát az Ő igéjében. Így az, hogy megismerjük Istent és élvezzük az Ő jelenlétét, a legfőbb motiváció és jutalom is egyben.
A növekedést Isten adja
Bármilyen kis lépéseket teszünk egy szokás kialakításában, ezek csupán kiegészítések, hiszen Isten igéje természetfeletti, és az Ő jóságának megízlelése túlmutat a természetes képességeinken. Természetfeletti éhséget nem gerjeszthetünk pusztán természetes szokások segítségével.
Mindannyian, akik komolyan vesszük – különösen most, az újév elején –, hogy a napi rendszeres elmélyülést Isten igéjében ebben az évben, és életünk hátralevő részében az életünk szerves részévé tegyük, minden erőfeszítésünkben és stratégiánkban tekintsünk magára, Istenre, aki a növekedést adja (1Korinthus 3,6-7), ha valódi növekedésre vágyunk. Ő az, aki növeli a hitünket (2Korinthus 10,15) és az egyházat (ApCsel 6,7; 12,24; 19,20) az Ő igéjén keresztül és megadja, hogy az evangélium gyümölcsöt teremjen és növekedjen az életünkben (Kolossé 1,6.10).
David Mathis (@davidcmathis) a desiringGod.org főszerkesztője és a Cities Church lelkipásztora. Férj, négy gyermek édesapja és a Workers for Your Joy: The Call of Christ on Christian Leaders (Az örömöd munkásai: Krisztus elhívása keresztény vezetőknek) szerzője.
