Eredeti cím: God’s Beauty for the Bored, Busy, and Depressed
írta: Tony Reinke,
Fordította: Horváth Kávai Árpád
A bűn rabságából történő szabaduláshoz elengedhetetlen, hogy felpezsdüljünk a Krisztusba rejtett Isten dicsőségén. Ő az egyetlen reménységünk.
Ennek a témakörnek Jonathan Edwards volt a mestere. A Szentírásban mindenhol felismerte Isten dicsőségét és gyönyörűségét, sőt a keresztény életről alkotott felfogását is erre az elvre alapozta.
Az Edwardsról kialakult klasszikus kép, miszerint tüzes prédikátor volt, és képletesen szólva egy horgászbottal Isten lángoló haragjának bugyrai fölé lógatta a bűnösöket, valójában nem ad kiegyensúlyozott képet a szolgálatáról. Talán arról a leghíresebb, hogy Isten haragjával próbálta a pokoltól elijeszteni az embereket, de igazából sokkal több időt töltött azzal, hogy az Isten gyönyörűségéről szóló evangéliumi passzussaival a mennyhez édesgesse az embereket. Mindezekről részletesen ír Dane Ortlund az Edwards on the Christian Life: Alive to the Beauty of God című könyvében.
Az Isten gyönyörűsége utáni kielégíthetetlen vágy lobbantja lángra a keresztény élet tüzét. Szinte minden nap azt kérjük, hogy láthassuk az „Úrnak szépségét” (Zsolt 27,4 [Károli]) és együtt teszünk bizonyságot, miszerint „a népek istenei csak bálványok, az Úr pedig az ég alkotója. Fenség és méltóság jár előtte, erő és ékesség van szentélyében” (Zsolt 96,5-6).
Az embernek elengedhetetlen szüksége van Isten gyönyörűségére.
Mi köze van Isten fenségének a mindennapi életemhez, az elfoglaltsághoz, a kísértésekhez, az unalomhoz és a lelki kiszáradáshoz? Ezekről beszélgettem nemrég Dane Ortlunddal, aki a bibliakiadói részleget igazgatja a Crossway kiadónál.
Először is, Isten szépsége megnyugtatja elfoglalt és nyugtalan szívünket.
„Isten gyengéd kegyelmének szépsége megnyugtat, enged újra lélegezni, lelassítja szívem őrült kapkodását”, mondta Dane. „Gyakorta előfordulnak erkölcsi értelemben kevéssé egyértelmű élethelyzetek. Szorongásaim közepette arra emlékezek, hogy Isten egy rendíthetetlen és szelíd Atya, aki örökbe fogadott és megigazított engem. Ezt Edwards is mélységesen átérezte. Különösképpen a prédikációinak és leveleinek olvasásakor hat át ennek illata. Teljességében biztonságban és szeretve érezte magát, megnyugodott Isten természete és szelíd atyai gondoskodása révén” – tette hozzá.
Másodszor: Isten gyönyörűsége betölti szívünk vágyait – ez elengedhetetlen a bűnnel és a kísértésel való sikeres szembeszegüléshez. „A világ szerint a vágyak iránti önző engedékenység az ember örömének kulcsa” – mondta Dane. Ezzel szemben „Edwards mindenütt Isten gyönyörűségének nyugalmas élvezetéről ír, és a Fiú által megtapasztalható közösségről, hiszen a hozzám hasonló bűnösök tekintélyes és csodás barátja. Edwards egyik frappáns megfogalmazásával élve: „Isten élvezete tesz boldoggá” – tette hozzá.
A keresztény élet egyik döntő csatája a bűn valódi csúfságának felfedezése és pusztító erejének leleplezése. „A bűn tulajdonképpen halálos dolgok varázslatos csábítása” – mondta Dane. „Önkéntelenül is beleugrok a bűn tengerébe, ami viszont hozzácsap engem az ítélet, a pokol és a halál szikláihoz. Nincs elég akaraterőm az ellenálláshoz. Nem tudok megálljt parancsolni magamnak. Szükségem van egy felettes szépségre, egy lenyűgöző gyönyörűségre. Csak azt tudom folytatni, amit mindig is csináltam, és mindörökké megmaradok ilyennek. Másféle működésre nem vagyok képes. Szomjazom a gyönyörűséget és ezt a szomjat mindenképpen oltani kell” – egészítette ki.
Mindannyian így élünk, „beleértve a feleségét egy fiatalabb nőért elhagyó hatvanévest, a pornográfia-fogyasztó tizenévest, a bankszámláit folyamatosan ellenőrizgető befektetési bankárt, valamint a gyülekezet jóváhagyásából táplálkozó és az attól való függőségben élő lelkipásztort – ők mind bábokat öltöztetgetnek, és szinte házastársként szeretnek, és ugyanezt várják viszonzásul, miközben a szomszéd szobában egy valóságos és őket igazán szeretni vágyó személy vár rájuk” – tette hozzá.
Hasonlóan ahhoz, ahogy Isten gyönyörűsége szembeszáll a szorongással és a kísértéssel, az unalom lelki veszélyeit is tetemre hívja.
Az ESPN sportcsatorna számolt be nemrég Christopher Lane egyetemi baseballjátékos tragikus történetéről. Az oklahomai Duncan egyik utcáján kocogott, amikor három tizenéves ment arra autóval, akik mellé érve – abszurd módon – hátba lőtték és megölték. Amikor később letartóztatták őket és magyarázatot követeltek tőlük, a válasz az volt, hogy unalomból tették.
Ehhez hasonlót mondott Martyn Lloyd-Jones is: „A bűn bizonyos értelemben mindig unalommal telt életet jelent.”
„Ide vezet a bűn”, magyarázta Dane. „A pokol tulajdonképpen azért pokoli, mert annyira unalmas” – egészítette ki. Igen, unalmas, hiszen a pokolban örökre énközpontúságba rekedünk, ami vak a külső szépségre, így belül megelégítetlen, kívül pedig boldogtalan az ember.
Másrészt „a szentség viszont szórakoztató” – teszi hozzá Dane kissé óvatosan. „Mondhatom egyáltalán ezt? A szentség játékos, tiszta és tele van világossággal – nem sötét -, hiszen a Szentháromság szeretetben magával ragad bennünket. Megigazultunk és megerősíttetett az üdvösségünk. Újra emberré váltunk.” – egészítette ki.
Ez a józan észnek nagyon is ellentmondó kép a szentségről.
„Mi jut ugyanis azonnal eszünkbe a szentség szó hallatán?” – kérdezi Dane. „Szigor, ridegség, komor arcok és összeszorított állkapcsok. Edwards egyik korai prédikációjában azt mondta: »A szentség az egyik legszebb és legkedvesebb létező dolog. Az emberek hajlamosak arra, hogy gyermekkoruktól fogva furcsa elképzeléseket alkossanak a szentségről, mintha az egy búskomor, borulátó és savanyú dolog lenne.« Ezzel ellentétben Edwards szerint a szentség kedvességgel és elragadó szépséggel van tele. A bűn mocskos és szennyes. A szentség kedves, szeretetreméltó, elragadó, derűs és nyugodt. Ez helyesbíti a látásmódunkat. A szentség megnyugtat. A szentég az egyetlen út, amely által valóban élvezhetem az életemet, hiszen nem gyönyörködöm a világnak a boldogságomra tett csalárd ajánlataiban. A szentség gyengéden izgalmas. Hol máshol akarnánk ezek után élni, mint a szentség világosságában?” – mondta Dane.
Hasonlóan ahhoz, ahogy Isten gyönyörűsége szembeszáll a szorongással és a kísértéssel, az unalom lelki veszélyeit is tetemre hívja.
Az ESPN sportcsatorna számolt be nemrég Christopher Lane egyetemi baseballjátékos tragikus történetéről. Az oklahomai Duncan egyik utcáján kocogott, amikor három tizenéves ment arra autóval, akik mellé érve – abszurd módon – hátba lőtték és megölték. Amikor később letartóztatták őket és magyarázatot követeltek tőlük, a válasz az volt, hogy unalomból tették.
Ehhez hasonlót mondott Martyn Lloyd-Jones is: „A bűn bizonyos értelemben mindig unalommal telt életet jelent.”
„Ide vezet a bűn”, magyarázta Dane. „A pokol tulajdonképpen azért pokoli, mert annyira unalmas” – egészítette ki. Igen, unalmas, hiszen a pokolban örökre énközpontúságba rekedünk, ami vak a külső szépségre, így belül megelégítetlen, kívül pedig boldogtalan az ember.
Másrészt „a szentség viszont szórakoztató” – teszi hozzá Dane kissé óvatosan. „Mondhatom egyáltalán ezt? A szentség játékos, tiszta és tele van világossággal – nem sötét -, hiszen a Szentháromság szeretetben magával ragad bennünket. Megigazultunk és megerősíttetett az üdvösségünk. Újra emberré váltunk.” – egészítette ki.
Ez a józan észnek nagyon is ellentmondó kép a szentségről.
„Mi jut ugyanis azonnal eszünkbe a szentség szó hallatán?” – kérdezi Dane. „Szigor, ridegség, komor arcok és összeszorított állkapcsok. Edwards egyik korai prédikációjában azt mondta: »A szentség az egyik legszebb és legkedvesebb létező dolog. Az emberek hajlamosak arra, hogy gyermekkoruktól fogva furcsa elképzeléseket alkossanak a szentségről, mintha az egy búskomor, borulátó és savanyú dolog lenne.« Ezzel ellentétben Edwards szerint a szentség kedvességgel és elragadó szépséggel van tele. A bűn mocskos és szennyes. A szentség kedves, szeretetreméltó, elragadó, derűs és nyugodt. Ez helyesbíti a látásmódunkat. A szentség megnyugtat. A szentég az egyetlen út, amely által valóban élvezhetem az életemet, hiszen nem gyönyörködöm a világnak a boldogságomra tett csalárd ajánlataiban. A szentség gyengéden izgalmas. Hol máshol akarnánk ezek után élni, mint a szentség világosságában?” – mondta Dane.
Az igazi öröm nem mérhető azzal, hogy mennyire sikerül szórakozással elmenekülni az unalom elől. Ez nem így működik, és erre nyomós indokkal szolgálhatunk. „A keresztény élet nem működik megfelelően öröm nélkül”, nyomatékosította Dane. „De ez nem azt jelenti, hogy többet kellene televíziót nézni. A nevetés nem megbízható mércéje az örömnek.” Az öröm akkor is rejtve marad, ha ledaráljuk a Netflix összes vígjátéksorozatát.
De Dane nem aszkéta. Könyvében úgy fogalmaz, hogy az „öröm képlete nem annyira Isten és még valami, hanem inkább Isten a valamiben” (77. oldal). Később kifejti, hogy „az igazi örömöt nem az Isten és munka párosítása hozza el, sem nem az Isten és család, szex, barátok, ételek, pihenés, vezetés, lakásvásárlás, olvasás, esetleg kávézás párosítása, hanem maga Isten mindezekben a dolgokban […] a világunkban ízlelhető gyönyörök mindegyike – a vízesések zúgásától, a madarak csicsergésén és az igaz barátság gazdagságán át, egészen a nemi öröm eksztázisáig – mind egy-egy csepp az isteni gyönyörűség tengeréből. Minden gyönyörűség egy olyan nyíl, amely magára, Istenre mutat. Az öröm Istentől származik, és végérvényesen csak Istenben található meg” (79. oldal).
Az interjúban Dane olyan messzire ment, hogy hozzátette: „Lehet, hogy ezek ridegnek és érzéketlennek tűnnek, de Edwards azt mondta, hogy szeretteink halálakor végső soron nincs is okunk gyászolni, hiszen Krisztusban az örökkévalóság áll a rendelkezésünkre, hogy ott megtapasztaljuk mindazt az elhunytban, amit annyira szerettünk benne. Krisztus maga foglalja egybe és testesíti meg önmagában az összes lehetséges örömöt. Krisztusban ott van minden öröm.”
Dane egy pillanatig sem utal arra, hogy a mennyben ne lennének örömteli találkozások barátokkal és családtagokkal. Azt mondja inkább, hogy ezeknek a találkozásoknak az örömét nem Isten és a szeretett személy párosítása hozza el, hanem az, hogy a szeretett személyben ott rejtőznek az Istennel történt érdemi találkozás szépséges nyomai.
Annak ellenére az, hogy ennyit beszélünk a gyönyörűségről, önmagában nem teszi védetté a keresztényeket a szomorúság és a depresszió ellen. Az interjú végén Dane arra a kérdésre is válaszolt, hogy mit tanácsolna azoknak az olvasóknak, akik most éppen depressziósak, jelenleg nem látják Isten szépségét, vagy akik a lelki szárazság időszakát élik meg. Nekik mit mondana Edwards lelkipásztor?
Dane hat gyakorlati tanácsot adott:
Először is nem vagy rendellenes. Nyugodj meg tehát! Mindenki tapasztal ilyet időről időre.
Másodszor: az áporodott és zsibbadt lelkiállapot nem aggasztaná Edwardsot annyira, mint amennyire minket aggaszt. Ez minket nyomaszt, hiszen feltettük a kérdést. Másként fogalmazva, Edwards mély ismeretekkel rendelkezett az újjászületés és a megújulás kapcsán. Éppen ezért tudta, hogy egy újjá nem született szívet nem is zavar az ilyen állapot (és valószínűleg el sem olvas egy ilyen interjút).
Harmadszor: Isten ítélete az életed felett nem változik annak függvényében, hogy milyen intenzitással lelsz vagy nem lelsz örömre Isten gyönyörűségében. Valójában Isten gyönyörűségének az is része, hogy az irántunk tanúsított atyai gondoskodás és szeretet független ennek a gyönyörűségnek a megtapasztalásától.
Negyedszer: ha lelki szárazságot vagy meddőséget érzel és tudatában vagy annak, hogy bűnös életet élsz, akkor mégis miféle életre számítasz?
Ötödször: ha Krisztusban vagy, akkor egy nap majd vissza fogsz tekinteni erre a száraz, terméketlen és viszontagságokkal teli életre, és akkor látni fogod, hogy a világ (amiben élünk és ami néha majdnem összetör minket) összes fájdalma vissza lesz majd fejtve és végső ragyogásunk, tündöklésünk és dicsőségünk részeként fog újraalakulni. Szóval kitartás!
Hatodszor: horgonyozz le a zsoltároknál! Azért vannak a Bibliában, hogy szavakat adjanak a lelki szárazságot és sivárságot megtapasztaló ember szájába, amikor Istenhez szól. Valamint azért, hogy némileg helyreállítsák az ember józanságát, amikor fájdalma miatt önmaga erejéből csak arra lenne képes, hogy takaró alá bújjon, esetleg leigya vagy megölje magát.
További anyagok:
Ez a cikk kivonata a Dane Ortlunddal készült interjúnak, ami az Edwards on the Christian Life: Alive to the Beauty of God című könyve kapcsán készült vele. Az interjú teljes terjedelmében itt érhető el.
A szerző, Tony Reinke a Desiring God előadója, az Ask Pastor John podcast házigazdája és a God, Technology, and the Christian Life szerzője. Családjával, feleségével és három gyermekével Phoenix közelében él.
